2013. július 13., szombat

Sün, akit tényleg meg lehet simogatni

Gyerekkorom abszolút kedvence volt A sün, akit meg lehetett simogatni mesekönyv. Tele nagyon kedves és bölcs mesével. Aki esetleg nem olvasta, annak kötelező olvasmány, akár felnőtt, akár gyerek :). A sok kedves, vicces mese közül is maga a címadó volt a legjobb. Azt hiszem, azzal nem nagyon lehet vitatkozni, hogy a süni az egyik legcukibb állat a világon, és hogy rettentő igazságtalanság, hogy nem lehet úgy rendesen istenigazából megsimogatni és megdögönyözni. Az elmúlt hetekben kutyasétáltatás közben rengeteg sünit láttunk. Lili, a kutyus már megtanulta,
hogy attól, mert valami kicsi, és gömbölyű, egyáltalán nem biztos, hogy labda. :) Mikor a süni meglát minket összegömbölyödik, aztán ha csendben álldogálsz mellette, lassan kikémlel tüskéi alól: először csak kicsi fekete orrát dugja ki, körbeszaglászik, aztán előbújik teljesen, és gyorsan elindul... komolyan mondom, hosszú percekig tudom nézni, ahogy a természetnek eme elképesztően kedves és vicces teremtménye szaporázza lépteit át az úttesteken, árkokon, bokrokon. És közben annyira szeretném megsimogatni... minden esetre azért szerencse, hogy már van Hektor és Hédi, mert őket végre lehet dögönyözni :)

És akkor jöjjön ez a bizonyos a mese:

A sün, akit meg lehetett simogatni
Nincs olyan sün a világon, amelyik ne lenne tüskés. Annyi szúrós tüskéjük van a sünöknek, hogy még hozzájuk sem lehet érni. Megsimogatni őket pedig egyenesen lehetetlen. Nem is simogatta meg őket soha senki. Azaz, egy kis sünt mégiscsak megsimogattak. Hogyan történt? Elmesélem.
A kis sün az erdőben kószált. Egyszer csak észrevett egy fatönköt. A tönkön egy nyuszi üldögélt, és tejbegrízt evett a tányérjából. És nem ám akárhogyan, hanem kanállal. Megette a nyuszi az összes tejbegrízt, és azt mondta:-Köszönöm, anyukám! A nyuszi mama odament hozzá, a mancsával megsimogatta, és megdicsérte a kis nyuszit:-Ez aztán derék dolog! Milyen jól nevelt csemetém van nekem! 
A kis sün, akit még soha senki nem simogatott meg ilyen gyengéden, hirtelen elszomorodott. Annyira elszomorodott, hogy még sírva is fakadt. A nyuszi mama meglátta, hogy a kis sün sír, és megkérdezte tőle:-Ki bántott téged?-Senki nem bántott -felelte a kis sün.-Hát akkor miért könnyes a szemed?-Mert meg tetszett simogatni a kis nyuszit.-Téged talán nem szokott megsimogatni az anyukád?-Nem szokott megsimogatni. Engem senki nem simogat meg.-Megsimogatnálak én szívesen, ha nem lennél ilyen tüskés. -sajnálta meg a nyuszi mama a kis sünt.-Hát persze, hogy megsimogatna. -szólalt meg a kis nyuszi, de a tüskéid megszúrnák a mancsát.-És ha nem lennék tüskés? -kérdezte hirtelen a kis sün.-Az egészen más lenne. -mondta a kis nyuszi. -De hiszen az lehetetlen!-Lehetséges! -kiáltott egy nagyot a kis süni. Összegömbölyödött, és kezdett ide-oda hemperegni a lehullott leveleken. A levelek rátapadtak a tüskéire, és a kis sün nemsokára egy tarka labdához hasonlított. 
Amikor ez a labda odagurult nyuszi mamához, az először nem is értette, miről is van szó. De a süni kidugta a levelek közül fekete orrocskáját, és azt dünnyögte:-Ugye, most már egyáltalán nem vagyok tüskés?Nyuszi mama elmosolyodott, és megsimogatta a kis sünt:-Te vagy a legderekabb és legtalálékonyabb kis sün a világon! -mondta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése