2013. április 30., kedd

Fonal? Helyzet!

Az elmúlt fél évben nem is egyszer átéltem, hogy komoly fonalhelyzetbe kerültünk. Előre le kell szögezzük, nagyon jó fonalbeszerző helyeink vannak, remek alapanyagok, színek kavalkádja. Minden alkalom, amikor belépünk a boltokba, élmény. Hiába tudom, miért jöttem, mire van szükség, mégis, újra és újra körbejárom a polcokat, megtapogatom a fonalakat, eltelek a színekkel. Nemegyszer előfordult, hogy olyan gombolyagok is beugrottak a kosarunkba, amik nem voltak a "bevásárló listán", de úgy érzetük, ebből lesz valami. Általában lett is. Vagy majd lesz!


Szóval remek beszerzőhelyeink vannak. Nem sok, de annál jobbak. Ezzel együtt sajnos többször hiányt szenvedünk valamelyik fonalból, színből, ami nélkül nem tudunk tovább lépni. Egyre ritkábban ugyan, de néha azt kell mondanunk a vásárlóknak, hogy egy kis türelmet kérünk, mert várunk az alapanyagra. 2 "renitens" fonalunk is van, egy halványsárga, és egy hófehér árnyalat. Hogy miért pont ezek? Nem tudom, de mindkettő alapszínnek számít a Freshka figuráknál, így ilyenkor kibekkeljük a várakozást, aztán feltankolunk, és újult erővel készülnek a figurák! És tudjátok mit? Örülünk neki, ha elfogy valamelyik fonal, mert az azt jelenti, hogy a figurák, amik készültek belőle tetszettek Nektek!

2013. április 16., kedd

Egy fotózás kulisszatitkai - azaz türelem jó fotót terem!

Ma nekiveselkedtünk a második Nagy Feshka fotózásnak!!!!
Összegyűjtöttük az összes olyan Freshka figurát és "egyebet" (amit most még itt nem nevezünk néven), amikről még nem készült profi fotó és elmentünk Virághoz!

mindenki összpontosít Benedekre
Egy fotózás mindig elképesztően izgalmas folyamat. Az előkészületektől egészen a Facebook oldalunkon látható posztokig vezet az út, és akkor vagy ügyes, ha már a fényképezőgép kattintása előtt tudod, mit szeretnél majd látni a fotókon és majd hova kerül rajtuk a szöveg. Nos, ez nem könnyű feladat.

Villő, a született tehetség
a háttérben Tünde továbbra is horgol
Tündével hónapok óta tervezgetjük az újabb figurákat, "termékeket", és mindenféle egyebet. Dédelgetjük, finomítgatjuk, hogy olyan legyen, amitől a cukiságfaktor-mérő kiüti a plafont! :) Aztán elérkezik ez a pont! És akkor fogjuk magunkat és a környezetünkben fellelhető szabad gyökkel rendelkező gyerekeket és elindulunk a fotóstúdióba, hogy méltóképpen tudjuk bemutatni dédelgetett újdonságainkat. Egy jó fotó elképesztően sokat számít ám...és aki nem ezt mondja, nem profi!

Tehát, nem is olyan rég elérkezett a pont, mikor a cukiságfaktor-mérőnk kiütötte a plafont, így aztán fel is kerekedtünk nagy zacskókkal és szám szerint 3 poronttyal: két kicsivel és egy még nem is olyan naggyal :)

Nézd Benedek, bele tudod tenni a vödörbe!"
Meg persze magunkkal, eszközökkel, a termékekkel és rengeteg megvalósításra váró ötlettel, aminek nyilván csak a fele valósul meg, de helyette születik másik ezer ott a helyszínen. És ez az, amitől elképesztően izgalmas és élő ez a műfaj.
Van egy fotós, akinek különleges szeme van ahhoz, hogy megmutassa a dolgok lelkét! Aztán vagyunk mi Tündével, akik tudjuk, mit szeretnénk látni, és magyarázunk és beleszólunk, és rohangálunk, és gondolkodunk és újragondolunk, azaz amennyire lehet megnehezítjük a fotós életét :) És aztán vannak a modellek: a mi esetünkben pont akkora apróságok, akik már önálló tudatukra ébredve véletlenül sem balra mennek, és jobbra fordulnak, miközben kérésre a fejüket kicsit lefelé döntik. De nem ám! Ezek a gyerekek, jelen esetben név szerint Zsófi és Benedek, akik másfél évesek, csak úgy léteznek a térben. Játszanak, jó esetben a te játékaiddal, és neked az a feladatod, hogy olyan körülményeket teremts, amiben ők is és a termékeid is jól érzik magukat.

Anyukák akcióban: utána ugi-bugi... :)
Így fordulhat elő az, hogy egyszerre 3 anyuka és a fotós is fennhangon éneklik Benedeknek, hogy "előre a jobb kezed, utána hátra, előre a jobb kezed, utána rázzad, utána ugi-bugi...." és így tovább. Remélem Ti is látjátok magatok előtt ezt a képet (kis segítség hozzá fent :)... nos, ott lenni is nagyon vicces volt! :) Aztán persze modellből is akad, aki erre született, és már 5 évesen is pontosan érti, hogy a fotós mit kér tőle, mikor azt mondja neki: "úgy fordulj, hogy én is jól lássam a táskát". Nekem nem lenne egyértelmű, de Villő például ilyen modell. Beül a lámpák kereszttüzébe, a világ legtermészetesebb módján rád mosolyog, és közben pillanatig sem felejti el, hogy ő bemutatja a cukiságot (akiket persze amúgy imád és van otthon neki pár...) és nem pedig csak pózol a kamerának! Egyszerűen tökéletesen hozza azt, amire szükséged van :)

Zsófi felnéz mesterére Villőre, miközben a
háttérben tombol a már említett kupi :)
Na, miután már két órája a fejed tetjén ugrálsz, és hajót csináltál egy fém ládából, és tengert a nyakadban lévő sáladból, úgy érzed: KÉSZ! Mindent lefotóztatok, amit lehet, és már azt is, amit nem. A dolgaid egyenletesen borítják be a stúdiót és minden haj- és idegszálad égnek áll. A gyerekek kimerültek és éhesek, te pedig semmi másra nem vágysz, csak hogy leroskadj a monitor elé és gyönyörködve, nevetve nézegesd végig a délelőtti izzadtságos munka gyümölcsét. Most éppen ez utóbbi lépésnél tartok... és megyek is vissza, mert nagyon izgi! Csak gondoltam elmesélem nektek ezt a szuper délelőttöt.

És hogy lássátok, nem a levegőbe beszélek, csatoltam néhány werk-fotót is :)



2013. április 6., szombat

Amikor vásározunk

Havonta legalább kétszer is találkozhattok a Freshka standjával. A hónap egyik vasárnapján a WAMP-on szoktunk árulni, egy másik szombaton pedig a Szimpla Kert szervezésében a Fullkolor Designpiacon. A két vásár teljesen eltérő, és ezért is szeretjük mindkettőt. Más vásárlók, más árusok, más környezet. Immár fél éve állunk a standunk mögött időről időre, de még mindig nagyon élvezzük. Jó dolog találkozni a vásárlókkal, nézelődőkkel. Figyelni szoktuk a reakciókat 1-1 új, vagy régebbi figura láttán.

Gyakran a nők szoktak felénk fordulni, a standhoz közeledni, nem nagyon kell őket biztatni, hogy nyugodtan fogdossák meg, milyen puhák és Zebulonék. Vannak azonban lelkes férfiak is, akik aztán teli vigyorral és hihetetlen lelkesedéssel jönnek a cukiságok felé. Ők aztán sokszor valamilyen zsákmánnyal távoznak, vagy még vissza-visszatérnek hozzánk. A gyerekek pedig rögtön nekilátnak játszani is a figurákkal.

Minél több látogatónk van, annál könnyebb 1 vásározós nap. Olyankor gyorsan megy az idő, mindig van kivel váltani pár szót, arra sincs időnk, hogy mi magunk körülnézzünk a többi standon. A Szimplában télen elég hűvös volt, ott bizony jól jött, ha mindig történt valami. A forralt bor tartotta bennünk a lelket. :)

Az elmúlt fél év a tapasztalatszerzés időszaka volt. Kitapasztaltuk, hogyan érdemes készülni, hány figura legyen nálunk, mire lesz még szükség a nap során? Hogyan pakoljunk, hogy minél könnyebb legyen a helyszínre bejutni, és kipakolni? Hol érdemes ebédelni? (Ez utóbbi kérdés még mindig kérdés sokszor.) És persze, biztosak vagyunk benne, a következő fél évben is bőven lesz új tapasztalatunk.


Ahogy bővült a figurák kínálata, egyre sürgetőbbé vált, hogy kitaláljuk, hogyan tudjuk a standunkat is minél otthonosabbá, és praktikusabbá varázsolni. Holnap egy újabb installációt fogunk kipróbálni. Kíváncsiak vagyunk, hogyan válik be?